Milyen szerepet játszik az életedben a fotózás?

Hobbifotós vagyok; általában minden évben sikerül több díjat is elnyernem a képeimmel. E szakma fortélyait autodidakta módon sajátítottam el. Számtalan könyvet, interneten található anyagot olvastam. Rengeteg gyakorlással, sikeres és kevésbé sikeres próbálkozásokkal, utánajárással értem el ezt a szintet. Ha szívből akarok válaszolni, azt mondanám, hogy a pozitív energiát szeretem megjeleníteni a képeimmel. Az emberek pozitív visszajelzései inspirálnak; nálam a fotózás a kikapcsolódás, a feltöltődés. Egy pocsék nap után fogom a gépemet, és kimegyek a természetbe. Mindig úgy fotózok, hogy az expónak köszönhetően legyen a kép olyan, amilyen, ne pedig az utómunka miatt. Éppen ezért csak nagyon alapszinten tanultam meg a Photoshop-ot, mert értelmetlennek találom, ha a digitális utómunka adja a kép esszenciáját. Több fotós csoportban is benne vagyok, sajnos gyakran mondják egy-egy művemre, hogy a látványt utólag szerkesztettem. Tisztában vagyok vele, hogy meg lehet csinálni, de számomra nagyon fontos, hogy a képem valójában azt ábrázolja, ami történt – nem trükkfelvétel, nem csalás. Például a Hasadás c. képemről nehezen hiszik, hogy nem több fotóból állítottam össze, hanem ezt a momentumot több száz próbálkozás után kaptam el. Többen is próbálták reprodukálni, ebben a formában még nekem sem sikerült.

A CEWE Photo Award-ra küldött képeid közül egy fotó rögtön szemet szúrt, mert kilóg a sorozatból. Azért, mert itt láthatóan nem a technikai bravúr, a jól elkapott pillanat varázsa van az előtérben, hanem az üzenet. Tudnál erről mesélni egy kicsit?

Spontán ember vagyok, nem jellemző rám a hosszas vizuális komponálás. Ez a fotó viszont valóban más, mint a többi. Itt előre összeraktam a fejemben az üzenetet, a mondanivalót és azt, hogy hogyan tudnám ezt egy képen kifejezni. Az idősebb korosztályhoz tartozom. Gyerekkoromban a könyveken, képregényeken nőttünk fel, a mai fiatalok pedig ebbe a felgyorsult, digitalizált világba születnek bele. Éppen ezt a generációváltást, az értékek változását akartam bemutatni: miközben már lángol a könyv a fiú kezében, ő még mindig a telefont bámulja. Az egyik oldalon ott a megsemmisülő könyv, ami a tudás jelképe, a másikon pedig a modern technológia. Tudom, hogy a telefonnak, az internetnek sok jó hatása is van. Az én szememmel mégis ez a jelenünk rákfenéje, ami nem feltétlenül pozitív dolog. A víz a háttérben pedig azért fontos, mert az az élet, a tisztaság jelképe, enélkül elképzelhetetlen lenne, hogy éljünk. Nem mindenki érti ezt az üzenetet. Valójában kíváncsiságból küldöm be ezt az alkotásomat most is többek között a CEWE Pohoto Award fotópályázatára is, de sajnos eddig nem volt sikere.

Van itt másik fotó is, aminek erős az üzenete: a villanykörte…
Címe: A füstbe ment terv. Szó szerint a pillanat, amikor elszáll az ötlet.

A CEWE Photo Award-ra küldött képeidnek mind leleményes címet adtál. Tapasztalatod szerint mennyit jelent, hogy a képnek jól eltalált címe legyen?

Úgy gondolom, legalább 30%-ban befolyásolhatja a kép sikerét egy frappáns cím. Itt van például a Viharos kezdet című fotóm, amely egy menyasszonyt és egy vőlegényt ábrázol villámlás közben. Első ránézésre sok minden eszedbe juthat róla, de amint elolvasod a címet, akkor máris sikerült kicsit átadnom a gondolatvilágomból. Órákon át, de sokszor napokig is gondolkodom egy-egy alkotásom címén.
Ez egy régebbi képem, ami egy kreatív esküvői fotózásnak indult. Egyszer csak észrevettem, hogy a vihar rohamosan közeledik felénk, ekkor megbeszéltem az ifjú párral, hogy készítek egy fotót róluk, melynek hátterében a villám lesz. Felállítottam a vakumat az állványra. A fűben fekve számtalan szúnyoggal a testemen, sokadjára sem sikerült elkapnom a pillanatot. Vészesen közel volt már a vihar és már készültem feladni, de egy utolsó esély lobogott a szemem előtt, így megpróbáltam. Párat még exponáltam, és eközben sikerült elcsípnem azt a pillanatot, amikor a villám belecsapott a közelben lévő tölgyesbe, melyet a fotó is ábrázol. Ezután azonnal hazaindultunk.

Találtam olyan képet is, amely elég nagy teret hagy a képzeletnek, mert hiába nézem, nem tudom kitalálni, hogy pontosan mit ábrázol.

A Jég varázsa c. fotó egy drónos felvétel. Ez egy ritka természeti jelenség, amikor a befagyott tó jege olvadásnak indul miközben vékony réteg hó hullik a tetejére és a magasból csodaszép, absztrakt minták rajzolódnak ki. Nagyon élénk a fantáziám, és ha szeretnék kiragadni ebből egy részletet, akkor a középen látható forma számomra egy gerincoszlopot ábrázol egy kócos női fejjel a tetején.

Milyen géppel dolgozol?

Van két Nikonom: egy D810 és egy D750-esem. Sikerült külföldről beszereznem egy Sony Alpha 7 III milc gépet, de gyakorlatilag az összes fotóm – amiket a CEWE Photo Awardra küldtem – tükörreflexessel készült. Engem nem győzött meg teljes mértékben a milc. Ezzel kapcsolatban is a túlzott digitalizációt érzem: ez olyan, mint hogy okostelefonnal is már mindenki tud jó fotót csinálni, de én szeretem magaménak érezni azt a képet. Tudom, hogy azért olyan, amilyen, mert az én technikai tudásomat tükrözi.

Hogyan készült a CEWE Photo Award pályázatán kiemelt ételfotód?

A Valami készül c. fotó egy kedves séf ismerősöm kérésére készült egy étterem újranyitásához. Úgy mentem oda, hogy vittem a felszerelésemet, és fogalmam sem volt, hogy mit vagy hogyan fogok fotózni. Mivel az akciót, az energiát szeretem, mondtam a séfnek, hogy csak csinálja, amit szokott csinálni, mert nem akartam beállított képeket. Rengeteg fázisfotó készült, és a kész ételről is, de nem találom különlegesnek a klasszikus ételfotókat, számomra az igazi látványt a mozgalmasság adja.

Mit szóltál ahhoz, hogy kiválasztották a képedet a CEWE Photo Awardon?

Nagyon meglepődtem, egyáltalán nem számítottam rá. Sokszor küldtem már képeket a CEWE-nek, de korábban sosem volt ilyen elismerésben részem. Amikor megkaptam az angol nyelvű levelet a CEWE Photo Award projektmenedzserétől, már éreztem, hogy ez valami különleges lesz – elsőre hihetetlennek tűnt az egész. Később tudatosult csak bennem, hogy valóban kiválasztott lettem ezzel a művemmel. Iszonyú nagy öröm ez számomra, nagyon különleges élmény.

Gyakran szoktál pályázni a képeiddel?

Mivel nem beszélek angolul, így legfőképpen Magyarországra korlátozódnak a lehetőségeim. Minden évben 3-4 magyar pályázaton sikerül elérnem valamilyen eredményt, ami nagyon nagy elismerés a számomra. Ennek ellenére próbálkozom nemzetközi szinten is, mint ahogyan tettem ezt a CEWE fotópályázatán. Ez a nemzetközi siker új erőt ad, hogy tovább folytassam a munkát!